Kedves lányom!
Lassan irom a levelet, mert tudom, hogy nem tudzs gyorsan lvasni. Már nem ott lakunk, ahol eddig, mert apád olvasta, hogy a legtöbb baleset az otthontól 20 km-es körzetben történik, úgyhogy elköltöztünk. A házszámot nem tudom megírni, mivel az előző lakók magukkal vitték, hogy ne kelljen a címüket megváltoztatni.
Az új házban minden nagyon szép és jó. Mosógép is van, bárt nem működik valami jól. Beletettem a ruhát, meghúztam a láncot, és azóta nem láttam belőle semmit. Mindent összevetve nem rossz itt. A múlt héten csak kétszer esett az eső, egyszer három egyszer meg négy napig. Elküldtem a kabátot, amit kértél, de apád szerint a gombok miatt túl nehéz lett volna a csomag, ugyhogy levaágtam mindegyiket, és beletettem őket a kabát zsebébe. Az a lüke bátyád valamelyik nap bezárta a kocsikulcsot, ls több mint két órába telt, míg apádat és engem kiszabadítottak az autóból. Nővérednek ma gyermeke született, de még nem tudjuk fiú-e vagy lány, így azt sem tudom megírni, hogy nagynéni vagy nagybácsi lettél.
Képzeld! a szomszéd beleesett a pálinkás hordóba. Néhányan megpróbálták kihúzni, de ő hősiesen ellenállt, és megfulladt. Szegény embert 3 napig hamvasztották. Máskülönben nincsen sok újság, minden a megszokott mederben folyik.
Csókol szerető anyád.
Ui.: Akartam pénzt  is tenni a borítékba, de már le volt zárva.